2009.04.14
29,4km (7.45 --> 14.45, 40 perces reggeliszünettel)
5,8km (17.50 --> 18.55)

Reggeli 4.60EUR, Szállás1: 0EUR, szállás2: 7EUR, szállás3: 6EUR, menü: 10EUR, internet: 3EUR.

Hátrahagytam a csapatot. Nagyon felkavart valami, kell egy kis idö a sorok rendezésére. Összerakom a következö napok tervét, nem keresem az állandó társaságot.

2009.04.13
20,6km 9:00(?)-->14:30

A barátságos kis szállást csak lassan hagyjuk el a tegnap esti italozás hatásait, és az italozást követö fennforgás miatt. Irány az egyik legtömegebb, és legarcosabb szállása.

Megérkezik Jaap édesanyja, és húga, hogy másnaptól a születésnapossal gyalogoljanak.
Ingyen net van, bár csak egy géppel, ezért blogolok egy kicsit, illetve lefoglalom a visszaútat: 2009.05.09. 17:10-kor a BUD1-re érkezem, remélem azelött Santiágóba is eljutok. :) A barcelónai kirándulást máskorra halasztom.
A vacsora társasága kicsit szétesik, pedig Soon-im is befut, és napközben folyamatos a sörözés.
Találkozom Amandával, a sátrazó amerikai (coloradói) pár sérült felével, aki egy igazi treehugger. Felismeri, hogy még a desszerthez is kenyeret eszek, és rámutat, hogy ez lehet váratlan súlygyarapodásom legföbb oka.
Már aggódtam, hogy a borral lesz a baj, de így már jobb.

Este ismét hasznos eszköznek bizonyul a fejlámpa, a szállást üzemeltetö barátok ugyanis fél tízkor nem csak a bejárati kaput zárták be, hanem a villanyt is oltották.

Reggeli 4,20EUR, szállás 5EUR, Menü (riojai borral) 13,50EUR
Holnapra, és az azt követö minden nap legalább harminc km a fejadagom, és vacsihoz nem lesz kenyér!

2009.04.12 28,9km
Ebéd 3EUR, Albergue 7EUR, Menü 10EUR, Italok 6EUR. Kis csapatunk tovább bövült a kemény külsö mögé rejtett költö-lelkü baszk Iker-rel, illetve a 26-ik szülinapjára készülö, lazaságtól és nyelvtudástól majd` szétesö holland Jaas-szal, valamint az ausztrál Chris-szel, aki orgánuma alapján CEO vagy kengurú-vadász, és fiával, a szörfös selyemfiúk igazi mintapéldányával, Rogerrel.

A szállás igazi mennyország, olyan kilátással, amitöl eláll az ember lélegzete.
Eduardo elmesélése, és a vendéglátónéni közremüködése alapján megismerhettük a spanyol húsvétolási szokások egy újabbikát: a vasárnap délután háromkor kezdödö báránysültes családi vacsit, amin még a szolgálatban levö családtagok is megjelennek, addig bezárva a sört adó hütöt. :)
Hamarosan lett újabb üzemanyaga jókedvünknek, és az egyszerre több rózsából ömlö melegvíz örömeit is átélhettük a fenomenális zuhanyzókban, nem sejtve, hogy milyen tragédiák sora vár ránk vacsi után.

Érdekes színfolt lett Jan, az ötvenes lengyel újságíró, aki egy Dragonball-nak nevezett játékot népszerüsít hazájában, és most azért hozta el 17 éves Maja leányát a Caminora, hogy egy kis idöt tölthessenek kettesben a fiúk, és a föiskola érkezte elött.

2009.04.11
21,1km (8.30-->13.30)
Reggeli 2EUR, Sütik 1,90EUR, Alberge reggelivel 5,60EUR
Sörözés Steve-vel, Emely-vel és Risável, majd Kathrin-nal, akinek 15 kilós táskája súlyos problémákat fog okozni késöbb. 9,70EUR
Kábult templomnézés, kis pakolás, mosás és étterem-vadászat.
Fél kilenctöl al á carte vacsi, kisebb mennyiségü borral. Kathrin Haas, Thierry, Steve, Kathrin, Jonas, Yngve. 15EUR
Jó dolog ez a vallásos zarándoklat, csak ne fájna minden reggel a fejem töle... :)

2009.04.10 Nagypéntek
19,6km + 2,5km (Eunate kïtérö) , folyamatos esö.

Spanyol csapat magára talál, és nagyon elkülönül.
Olcsó, de szinte fütés nélküli szállás. 5EUR
Bárban sörözés Emely-vel, Risa-val, és Eduardo-val. 4,50EUR
Vacsi Thierry-vel, Jonas-szal, a 20éves elsö szemeszterére váró német orvostanhallgatóval, Yngve-vel, az 50éves óriás svéddel, aki mindig megsértödött, ha Ingé-nek szólítottuk, Kihiróval, a közmondásokból elöugró japán túristával és Soon Im-mel (szünjim), az élete elsö külföldi útján lévö, 28éves dél-koreai leánnyal, akin minden csepp bor nyomot hagyott. 9,50EUR
Fenomenális kaja, és annyi bor, hogy Thierry és én is elfáradtunk. Kemény lesz a holnap...

2009.04.09
27km
Zubiriben elszakadtam a spanyol tanárnéniktöl, mert ök a kicsit olcsóbb szállást választották. Az úton sem futottunk össze, és nagyon a gondolataimba merültem. Pamplanához közelítve sokat változik a táj. A virágzó mandulafák helyett a városi zaj jön be. Nem jó.
Annyira nem tetszett a dolog, hogy túlsétáltam a Pamplonai szálláshelyeken. Amikor ezt észrevettem, tartottam egy fél órás dühöngési és útikalauz-olvasási szünetet, majd továbbmentem a pamplonai egyetem alvóvárosába, Cizur Menor-ba. Itt besétáltam az egyetlen nyitva tartó - privát - alberguébe, és kivettem a 8EUR-os ágyat. Teljesen egyedül, de egy végére kellemesen napsütéses napon, egy szép kertben találtam magam. Jó volt kicsit lazítani.
Körbenéztem a kisvárost, és vettem egy zarándok-kagylót, amit - késöbb - hiába próbáltam a táskán rögzíteni. :) Csokival együtt 3,50EUR. Vissza a szállásra.
A lassan gyülö társaság elkezdett sörözni, és lassan beszélgetni is. A zarándok vacsi fogásait külön-külön választhattuk, és meglepöen finom bort kaptunk hozzá. 10EUR.
Így találkoztam Emily Visserel, és Thierry Castel-lel, akik a következö néhány vidám este törzstagjaivá váltak.
Nagyon jól mulattunk, jól ment az alvás, és könnyen elfogyott az az elöny, amit a Pamplonában alvókkal szemben összeszedtünk. :)

2009.04.08
6:40-kor felkapcsolták a százágyas terem minden fényét.
7:40-kor elindultam a Pireneusokról levezetö úton.
13:40-kor beértem a Zubiriban lévö privát alberguebe.
Bár nem rekord idö, könnyedén ment, fájós tagjaim már nem fájtak, a térdem is megmaradt.

A nap egy közös, szinte minden zarándok által egyszerre meglátogatott kávézóban indult, ahol a croisson+tejeskávé 2.70EUR. Jól ment a séta, végig a térdemre figyeltem, a célállomás elsö (privát) albergue-jébe beestem.
A szállás így 10 EUR, de van ingyen internet, és csak nyolc före jut egy zuhany és egy WC. Cool.
A házinéni kimossa és szárítja a cuccaim 6EUR-ért (a falon látható cimke szerint tavaly még csak a fele volt), amíg én kipróbálom a helyi sört. 3,50EUR. Délután vettem egy kis aszalt szílvát 2EUR-ért, ami a másnapi reggelim is lett. Pamplóna belvárosáig köpködhettem a magokat... :) Este a zarándok menü nagyságrendekkel finomabb, mint az elözö napi, tojásleves (ami a pincérnö szerint baszk specialitás), tengeri halfilé, és aludttej mézzel, ami szintén a hely szellemét dícséri. 11EUR

Kellemes, útközben beszélgetös út, hozzá való szép idö, sok ilyen napot még! :)

2009.04.07
Indulás: 9:00
Eltévedés miatt újraindulás: 10:00
Segítökész autósok segítségével az alternatív útvonal meglelése: 11:00
Megérkezés Ronchesvallesba: 17:00

Megtett táv: 35km
Látótávolság: 10m (sürü esöfüggöny)
Kabáton beesö esö: 3dl (nyitott zippzár, levett kapucni mellett.)
Kabát belsejében összegyülö izzadság: 3,5l
mivel a poncho a hátizsákot és engem is betakar, a belsö csúcsa, legmagasabb pontja a táska felett van. Ne ebben a kupolában gyülik össze a pára, itt csapódik ki, és innen folyik a táskára...

Zarándok szállás: a híres százágyas. 6EUR
Zarándok menü: párolt tészta és íztelenített paradicsomszósz, marhasült (húsvét utolsó hete egy katolikus ország legmenöbb zarándokútjának kedvenc kiindulópontján) szószban pácolt krumplival, desszertnek egy doboz (ahogy az ABC-ben veszed) joghurttal. 9EUR
Éhségcsillapító a bárban: 1EUR
15 perc internet: 1EUR
Ruhaszárító használata (15 perc): 1EUR
Mivel nem müködött a mosógép, a péppé izzadt cuccam csak szárításon estek át.
A Hostelera szerint: így büzleni fog, de talán a holnapi szálláson müködni fog a mosógép.

Sünt szültem.
A táskám szárazon (másnap reggel) 14kg-ot nyomott. A jobb térdem a 25-ik kilóméternél elköszönt, úgy, hogy az elejétöl rajta volt a gumibugyi, és betonon is használtam a botokat. Nem az elsö nap a kemény a "Camino Frances"-n, hanem a második reggel. Ki tud nekivágni egy ilyen élmény után a folytatásnak?

A spanyol tanárnénik is eltévedtek, ezért ök sem találkoztak a hegy csúcsán lévö hóval. Taxival jöttek be a szállásra néhány órai bolyongás után. Juan térde bírta, a reggel látott rögzítési módszerét ellesem.

Gyönyörü hely ez a Pireneusok. Írom ezt a fentebb vázoltak után. Az elözö nap a kocsiból látott elvarázsolt erdö közelröl elképesztö. 10 méteres magasságig mohával benött fatörzsek, esötöl felpuffadt bundájú bárányok, a belét felköhögö zarándokot hatszáz méteren át ugatva, meg-meg támadást színlelve kísérö kutyák, néma emlékmüvek kavicsokból és mészköböl.
Gyönyörü itt a természet, és kemény!

Végre a kiindulási pont felé haladok. Hétfö van, és még mindig nem tudom, hogyan találok taxit ebben a tömegben, de meglesz az! A tegnapi beszélgetés miatt meg csak van egy helyem a L'Esprit-ben. Már csak azon aggódom, hogy honlapjuk szerint a vacsit már nyolckor befejezik, és addig nem biztos, hogy odaérünk! Megvan az útikönyv, amit otthonról nem tudtam megszerezni, olvashatom a buszom, ami a jó irányba visz. Érdekes hangja van, amikor egy modern 50 személyes busznak eldurran a jobb elsö felfüggesztése. Még szerencse, hogy éppen akkor, amikor a keresztezödésböl ki akart hajtani, és nem az autópályán. Érdekes kaland lett, és muszáj volt a fentiekre nevetnem. Hát mégsem jutok ilyen könnyen a célomhoz? A busz elvonszolta magát egy közeli faluba, cuki, piros színü baszk-sapkás rendöri segítséggel kijutva a keresztezödésböl, majd jött helyette másik. Ismét csak nagy örömömre szolgált, hogy láthattam a biciklivel caminozók hadát átcuccolni egyik buszból a másikba. A fél órás késést nyugodtan fogadtam, már tudtam, a taxira esélyem sincs. Megérkeztünk az elsö nap célpontjára, Roncesvalles-be, és letódult a tömeg. Legnagyobb meglepetésemre a spanyol ifjak nem a taxikat rohanták meg, hanem a szállás felé siettek. Odaéretem a kisbusz-szerü taxihoz, amibe éppen két spanyol leányzó - mint utóbb kiderült az egy hetes húsvéti szünetet kihasználó Amié baszk-, és Judit biológia tanárnök voltak azok - küzdötte be magát. A buszban három türelmet tettetö angol, és két az ordítozásba belefáradt spanyol ült. A taxisofór megvárta a késö buszt is, nem ment el a másik buszból jövö népekkel. Bejutottam, a soför "Un más" - "még egy!" felkiáltása mellett. Megtelt a nyolc személyes járgány, és elindult Saint Jean felé a teljesen zárt felhözet és a fél nyolcas idöpont adta megvilágítás mellett. Szerpentinen cikázott lefelé - néha a török buszsoföröket eszembe juttató módon - és én közben gzönyörködtem a tájban. Tudtam, hogy másnap ezt az utat nekem gyalog kell megtennem. Igazi, mesébe illö teremtményeket láthattunk ebben a kísérteties fényben, de nem volt sehol hó, és rettentöen meredek szakaszt sem láttam sehol. "Menni fog ez" -gondoltam magamban mit sem tanulva a nap korábbi eseményeiböl. Tengeribeteg lettem az úttól, nem volt a kocsiban levegö, nagyon kanyargós volt az út, és már nagyon vártam elsö "zarándok menümet". Fél kilenc felé értünk Saint Jeanba, ahol az angolok 2/3 nem szállt ki. Úgy tünt, visz majd még tovább a szállásokhoz a soför, de nem így lett. Röptében kellett nekem is fizetnem, meglepöen barátságos, 10EUR áron tette meg velünk a kb. 30km-et a kocsi. Esöben rohantam a többiek után, kevés sikerrel. Beestem a L'Espirit-be, ahol úgy néztek rám, mint egy UFO-ra. A szállás tele, nekem nem tartottak fenn helyet, menjek máshova. Ki lettem penderítve, mint a zártkörü rendezvényröl a helyi tivornya. A vacsorájukat jó ízüen falatozók felé dobott "Buen Camino"-m hangját elnyomta a gyomrom korgása. Irány a túrista iroda, 2EUR-ért kaptam Credencial-t, amibe gyüjthetem a bélyegeket az úton. Kerestek nekünk szállást - csak a harmadik helyen volt - és megegyeztek, hogy magyar embert még nem láttak, és a legjobb lesz velem angolul beszélni. Nem tiltakoztam. A megadott szállásig már csak börig ázva értünk el. Végre! Saint Jean-ban vagyunk, és lesz hol aludni. Egy három emeletesággyal felszerelt szobában választhattam négy ágy közül. A másik kettön Cedric, a négy hete a francia utat sátorral járó, és csak ötnaponta mosdás céljából szobát kivevö francia ember, és Juannal, a szakítása után egy hónappal két heti szabadságát egy fél Caminora beáldozó spanyollal, aki minden reggel, és este megveregeti az emberek hátát, fészkelte be magát. 12EUR egy éjszakára. Egyre erösebben esett az esö, elökerült az esökabát/ponco. Jól vizsgázott, szárazon jutottam el a városka egyetlen még nyitvatartó élelmiszer-ellátójába. Igazi baszk specialitás, a tojásos-ementális-sonkás pizza lett vacsorám, 9.50EUR-ért. Nem lett ma sem zarándok menüm, de nagyon ízlett, az tuti! Kis beszélgetés a házikó ebédlöjében, angol bemutatkozások, Juan elsö hátpaskolása, evés és a másnapi idöjárás latolgatása. Aztán meleg zuhany - elsö találkozásom a "zarándok-gombbal" - és kis pakolászás. Alvás. Éjjel érkezett még egy horda, akik mind a hat lábukat arra használták, hogy az összes ajtóba, bútorba belerúgjanak, mindent fellökjenek, és zajt csapjanak. Búcsúzóúl sikerült a sok térképszkedés miatt lemerült telefonom töltöjét az ezeréves ajtó és a kerete közé csukni, gyakorlatilag újrablankolva azt. A három fickó mellett három szabad ágyas szoba helyett sikerült a másikat választani, amiben ugyan már négyen voltak, de legalább abból három nö. Reggel derült ki, hogy a horda egyetlen egészen jól nevelt (!), és angolul is beszélö (!!) francia munkás ember, aki nem Caminozik, csak mindig oda költözik, ahol meló van, még ha csak néhány napra is. Hosszú nap volt ez, nagyon jól aludtam a hálózsákomban!

20090405-06 Azt terveztem, hogy még vasárnap Saint Jean-ba érek, de a neten foglalható szállás már bezárt, és a Taxi utat sem akartam megkockáztatni, ezért utam harmadik napjának állomásán aludtam. Breaking: a spanyolok is átszaladnak a piroson. Én bezzeg, mint jó turista engedelmeskedtem, és gyönyörködtem a gyalagosoknak a következö szíváltást másodpercekben mutató, és a mozgást animáló lámpákban. Hasolókat Nagyváradon láttam, de itt sokkal szebben kivehetö volt az egyre gyorsabban futó emberke 5mp-nél, valamint a hirtelen lefékezö alak 0mp-nél. Szállodákat kerestem, és mesterévé válltam a GPS-es városnézésnek. Nagyon hasznos, és - ahogyan másnap kiderül - nagyon okos kis jószág még a Nokiától ingyen letölthetö, és offline módban müködö telefonos térkép is. Elöbb egy 3csillagos szállodában sikerült a szokásos - spanyoltanáromat minden bizonnyal gyönyörködtetö - beszélgetés végére megtudnom, hogy 57EUR lenne az alvásom ára. Tovább mentem, és találtam egy takaros kis apartmann-szállót, amiben volt közös WC, közös fürdö, közös mosókonyha és 5db 2-2ágyas szoba. Én az 5-ös számút kaptam, amiben ugyan nem müködött a tévé, de minden rendben volt. 30EUR/éj Tragic: a spanyolok szerint ember nem nö 180cm fölé, ezért minden ágyuk hatalmas fej- és lábvéggel szerelt, max. 200cm-es. Elsö spanyol hálózsákos alvásom ennek fényében kicsit mozgalmasra sikerült, de rendben volt. Reggelre kicsit taknyosan ébredtem, ezért megvártam, amíg szomszédaim - hanghatásaik alapján egytöl egyig túlsúlyos csatalovak - elkészültek, és eltüntek. 11-kor kiléptem a házból, és nekiláttam a célállomásom elérésének. A pamplonai buszállomáson nappal jelentös élet zajlik. A 28 földalatti megálló folyamatosan pezseg, tele a KFC, a könyvesbolt, a 6 különféle busztársaság pénztárai elött hatalmas sorok, és az információs pult nénije is úgy néz ki, mint akinek már csak egy hülye kérdés kell a tömeggyilkolás megkezdéséhez. Ezért inkább a mellette álló információs pultnál érdeklödök. Kiderül, hogy hétfönként két busz megy Ronchesvalles-be, ahonnal taxiznom kell majd Saint Jeanba. 10:00-kor, és 18:00-kor. Ennyit ér a lustálkodás. Végre kezdenek zarandoknak látszó tárgyak szaporodni a környéken, ezért én is veszek egy buszjegyet Roncesvalles-be, amit már a bennszülöttek rutinjával ejtek Ronkeszvájjesz-nek, 5.60EUR. Ezután indul az édes élet. Van vagy 6 órám az indulásig, nézzünk várost. Sikerült egy Aldi-szerü (DIA-nak hívott) boltban vennem 1.5l vizet 0,24-ért (ennyit az olcsó madridi kínairól) fél kiló narancsot 0,66-ért és negyed kiló sósmogyorót 0,65-ért. Körbenéztem Hemmingway egyik kedvenc helyét, és kisakkoztam, hogy merre is szoktak szaladni a bikák. (Segítenek a hatalmas szobrok, és a kövezetben elhelyezett lukak, amik a bikafuttatáskor kellö karámokat rögzítik.) Ettem még egy "Jó reggelt" szeletet, amit kezdek megszeretni idöközben, és kifeküdtem napozni a Pamplóna közepén egy gödörbe (!) épített citadellába. Április hatodikán, két óra leforgás alatt sikerült leégnem. :) Ezt persze akkor még nem tudtam, amikor beültem egy ír kocsmába, ahol - meglepetés - senki nem beszélt angolul, és ittam egy csapolt Murphy's red-et, egy az eladólány szerint vegetáriánus, de hallal teli bocadillo-t. 5.60EUR és egy odaütés. Kiültem egy parkba, a sieszta közepén, és kerestem egy könyvesboltot, hogy beszerezzem a zarándokok útikönyvét. Nokia segítségével hamar odataláltam, és 29EUR-ért enyém lehetett a hön áhított könyvecske. Mire visszaértem a pályaudvarra, hatalmas tömeg várt a buszra. Amikböl a tömeg miatt kettö lett. Mind hátizsákos, legtöbb spanyol, és mind oda megy, ahova én. Great. Kíváncsi leszek, hogyan szerzek taxit Ronchesvalles-ben 70 bennszülött ellenében. Kis tökölödés és becuccolás után indul a busz, szemerkélö esöben elhagyom ezt a gyönyörü kis várost.

Kedves Béla barátom Mariann kíséretében kivitt a reptérre, ahol egy hatalmas spanyol - minden bizonnal - iskoláscsoport tülekedett. Befóliáztam a hátizsákot (1500 HUF) és meglepve láttam, hogy a szalag mérlege szerint 12kg. Többre számítottam. :) Ittunk egy rendkívül finom, és kicsit sem drága tejeskávét a terminál egyetlen kávézójában. Bár lehet, hogy a jelzöket felcseréltem az imént, nekem jól esett a kis csapattal ücsörögni egy kicsit. Hamar elbúcsúztak, és indulhatott a gép. Eszembe jutott, hogy két éve nem repültem, jó móka volt felülröl szemlélni a tájat. Ami különleges volt az útban - a teljesen érthetetlen angolt beszélö föstewy szavain túl - az volt, hogy az Alpok leghegyesebb csúcsai felett (hol másutt) két alkalommal is 30 méteren belül ment el egy másik légifolyósó. Elöbb egy lassan máló kondenzcsík alatt haladtunk el, majd késöbb az "alánk" érkezö másik gép mosolygós utasait is láthattuk. Európai országban utazni jó. Kényelmes, és ha akad is probléma, hamar megoldódik. Alább néhány példa: A gép idö elött megérkezett a madridi reptérre, ahol meglepöen gyorsan taxizott (kb. 50km/h-val száguldott a kifutó után a többi parkoló gép között a terminál felé) és meglepöen sokáig. (A leszállás után még 15 percig "gurult" a gép, mielött átszállhattunk egy buszba, ami 50 méter gurulás után kitett minket a 2-es terminál egy kapujánál. A csomagok sajnos ennél jóval lassabban jöttek, várnia kellett az egész csapatnak. Annyi elönye volt ennek a helyzetnek is, hogy végre ráordított az eddig teljesen szótlan "tanárnéni" az osztályának egyes tagjaira, akik éppen az elindulni készülö csomag-szállító szalagon szörföltek. El tudtam volna érni a korábbi (16:30-as) buszt, ha van helyismeretem. Ez persze nem sikerült, de kaptam cserébe néhány madridi kalandot. 1) a madridi metró fenomenális. Vettem egy 2EUR-os "teljes belsö hálózat és reptér" jegyet, amivel, a nevéböl sejthetö módon utazhattam. Csak a metró ki- és belépési pontjainál voltak kapuk, az átszállásoknál semmi. Megérkeztem az Avenida de America-n lévö buszpályaudvarra. 2) Buszpályáudvart csak a föld alá épít ez a nemzet, de ha már, akkor legalább két-három szinteset. Ha nem tévedek el a szintek között, még elérhettem volna a buszt. Jegyet automatából vettem, ahol a helyfoglalást is el lehetett intézni. Megtanultam a "csak érmében ad vissza" felirat értelmét, és egy engem megsajnáló pénztáros kegyéböl kifolyólag visszaválthattam a 20db 1EUR-ost. 27,20EUR volt a Pamplónáig tartó, egy átszállásos buszjegyem. 3) Vasárnap minden zárva Madridban. Tudom, nem egy életbölcsesség, de nekem mégis fájt volna 1,35EUR-ért automatából venni egy fél literes ásványvizet. Kis keresgéléssel találtam egy mellékutcában egy kínai boltot, ami nyitva volt, és 90cent-ért adott egy 1,5 literes palackot. Büszke voltam a szerzeményemre! 4) Április elején 28fok van Madridban, amit a helyi erök vékony kabáttal honorálnak. Nekem elég volt egy rövidujjú poló is, hiába na, északi nép fia vagyok. 5) Madridban koldulnak az utcán, bevásárló szatyorral a kézben, a kért pénz felhasználási célját nem elárulva. (Nem, nem én faggattam a 80kg-os félindián hölgyet, hanem egy két gyermekével arra járó spanyol mammma.) 6) A buszokon sok a szép, karcsú, hosszú hajú és sötét börü nö. Kár, hogy a teljes út alatt fennhangon telefonálnak, és én egy szót sem ´rtek abból, amit beszélnek. Hiába na, több ázsiai nyelvet kellene tanulnunk. Miközben a ferdeszemüek tömegével utaztam, a buszban megnézhettem a Traffic, majd átszállás után a Fargo címü filmeket. Ha elhoztam volna az a fülhallgatót, ami induláskor majd a kezembe ugrott, akkor még hallgathattam is volna öket... Hát így érkeztem meg a hatalmas, földalatti pamplonai buszállomásra, a magát a buszbudiba bezáró emberke kiszabadítása miatt kicsit késö busszal kb. 22.15-re. ütközben felhívtam a Saint Jeanban lévö L'Espirit du Chemin szállót, hogy ma már nem érek oda, töröljék a foglalást, Pamplonában alszom.

Alább a Camino általam választott kezdőpontjáig (Saint Jean Pied de Port) történő eljutásom terve. Figyelem, leendő zarándokok! A legkényelmesebb és praktikusabb út Párizson át vezet, némi TGV-zéssel és kis személyvonatozással. Én azért nem arra megyek, mert nem a megfelelő helyekről szereztem információim a repülőjegy lefoglalásáig. (Annál nagyobb volt az örömöm, amikor meglett a sommás leírások sora: 1, 2)

Szóval egy ritkább megközelítése SJPDP-nek:

Air Europa 12:15 - 15:30

16:00 Madrid Bajaras
Metró 8 --> Columbia --> Metró 9 --> Avenida de América
Single+Supplement Airport ticket 2€

17:30 Busz 22,50€
Madrid (Avenida de América) --> Soria

20:00 Busz 13,01€ + 2€
Soria --> Pamplona

22:30 Taxi 90€
Pamplona --> SJPDP
 

Bizony, a felkészülés egyik legfontosabb kérdése a kora tavaszban az időjárás. Hogy nyáron milyen a Camino, arról sok fényképes beszámoló szól.

Hogy májusban milyen lehet a Camino, arról tanulságos (ijesztő) képeket ad Ottó blogja. Az általa május elején lejegyzett hó, és max. 10 fokos hőmérséklet fényében már nem is olyan aggasztó az a 6/16fok, amit utam első napjának végpontjára ígér most az internet.

A kamásli biztosította helyét a zsákban, ahogyan a hosszú ujjú poló és a két polár is. Elől marad a poncho, és kap egy extra impregnálást még indulás előtt a bakancs is. A kabát azért még marad az áldozati listán.

Készülődök az útra. Átolvasom korábbi utazók listáit, értelmezem, kiegészítem őket. Bújom az időjárás-jelentéseket, bevásárló listákat írok. Nézelődök, felpróbálok, megveszek, hátizsákba pakolok, kiteszek és néha vissza is. Tudom, hogy néhány olyan dolgot is itthon hagyok, ami jól jöhetne az úton. Tudom, hogy olyan dolgokat is viszek, amikre mégsem lesz szükségem kint. Vagy csak átmenetileg, ezértmár nem fogom őket hazahozni.

Íme az én listám, és annak formálódása.

Hátizsák (nagyobb, mint elsőnek gondoltam)
Hálózsák (jóval kisebb)
Esőkabát (poncho)
Túrabotok (csomagolási kihívás)
Kamásli
Bakancs
Extra pár cipőfűző a bakancshoz
Lecsatolható szárú nadrág
Vékony túranadrág
Sapka
Vékony pulóver x2
Térdvédő gumi
Túracipő / saru
övtáska
zuhanyzó papucs
kicsi törölköző
4 póló, 4 pár zokni, 4 váltás fehérnemű
Fürdőnadrág
tusfürdő (sampon)
fényképezőgép (töltő, és kábel)
mobiltelefon (töltő)
izomlazító krém
borotva
kis zseblámpa (fejlámpa)
sebtapasz
gyógyszerek
ruhacsipesz
kisolló, tű, cérna
füldugó

Rengeteg írás szól arról mind elektronikus, mind nyomtatott formában, hogy honnan ered az El Camino hagyománya, milyen útvonalak mentén járhatjuk, milyen jelentős, illetve ismert emberek nyomába eredve, vélhetően mennyi idő alatt és milyen felszereléssel. Én is számos ilyen írást olvastam el, illetve beszélhettem is néhány szót gyakorlott túrázókkal.

Ez a sok forrás mind egyetértett abban, hogy az út értelme egyéni. Nem lehetetlen fizikai kihívás, nem a mindent megváltoztató spirituális élmény, és mára már a bűnbocsánati búcsúnak (indulgentia) sem eszköze.

Az utazás, kifejezetten akkor, ha idegen helyen, idegen nyelvterületen történik, kiváló önismereti gyakorlat. Akkor tudja meg igazán magáról az ember, hogy hogyan reagál, hogyan viszonyul a világhoz, ha a leghétköznapibb dolgok (pl. egy otthonos mellékhelység megtalálása) is komoly nehézségekbe ütközhet, a hétköznapi tevékenységeinkre is fokozott figyelmet kell fordítanunk.

A gyaloglás a normál tempónkhoz képest rendkívül sok időt ad nekünk gondolkodásra. Az a távolság, vagy az út, amit kényelmes autónkban, taxiban vagy akár tömegközlekedve megtehetünk fél óra alatt, itt egy napi kemény erőfeszítésünk eredménye lesz. Az eredmény nem fogja az erőfeszítését jutalmazni. Ma már nem kunszt megtenni 30-40km-t. Maga a sportteljesítmény sem olyan jelentős, hiszen hasonlókat egy konditerem gépein is elérhetünk, anélkül, hogy elhagynánk az utcát, ahol élünk. Máshol fogjuk megtalálni a gyaloglás jutalmát. Jól tudja ezt minden természetet szerető, de városi környezetben létező embertársam.

Úgy gondolom, néhány nappal az indulás előtt, hogy a Santiagóba vezető úton a megsemmisülés kockázata nélkül, közepes fizikai teljesítménnyel adódik lehetőség arra, hogy az ember kipróbálja magát szokatlan élethelyzetekben, és igény szerint rendet rakhasson fejében, kikapcsolódhasson mentálisan.

Sokan kérdezték ezt, ezért íme a jólfésült válasz: egy sugallat hatására választottam a Camino de Santiagot, mint régóta áhított kikapcsolódás eszközét. Néhány hónapos utazgatásban gondolkodtam, az észak-amerikai kontinensen, végül mégis a B-terv mellett maradtam.

2008 végére megérett bennem a gondolat, hogy egy – saját szokásaimhoz mérve – jelentősebb időtartamú szünetet tartok, amint befejezem „folyó ügyeimet”. Akkor úgy látszott, az áprilisban vállalt megbízatásom teljesítése akár tavaszig is elhúzódhat, ezért akkor úgy gondoltam, hogy csak 2009 nyarán fogom ezt a hiátust beiktatni. Belekezdtem egy hosszú távú kilátások nélküli kapcsolatba, és viseltem az egyre fokozódó munkahelyi helyzetet. Októberre kiderült azonban, hogy sikerül már januárra befejezni a munkát, és eldöntöttem, hogy újabba már nem kezdek bele. Február 1. óta munkanélküli vagyok. :) Márciusban, egyik legkedvesebb barátom unszolására, megvettem a repülőjegyem (csak oda), és kitűztem az indulás időpontját: 2009.04.05. A hónap közepére sikerült szépen befejeznünk könnyed kapcsolatunk, s most szabadon, igazán nyitottan vágok neki az útnak.