2009.04.16.
28,8km 8:30-15:30
Ennyit a fogadalmakról. A grañoni vacsin megettem vagy fél kilót az eddigi legfinomabb kenyérböl, és ma sem mentem 30km-et. :(
Egyre kevesebbet süt a nap, folyamatosan csökken ezért a hömérséklet.

Sokat beszélgettem Reesa-val, az 50-ik szülinapjára magát camino-val meglepö amerikai biológia-tanárnövel, oktatásról, megbecsülésröl, elismerésröl (nem csak a tanárokéról) és kemény fiatalkorai történetekröl. Meghívott reggelizni, ami az általa elözö nap vásárolt kenyér, szalámi, sajt és paradicsom tálalásából állt. ISteni volt, ötletet adott.
Belorádoban ebédeltem, ismét Matthew és Anna társaságában, és gyorsan vásároltam magamnak estére és másnapra a Reesától ellesett módon.
Matthew életéröl tényleg filmet kellene csinálni, amolyan Tózsdecápák jellegüt.
Belorádóból kifelé ismét belefutottam Eduardoba, aki kivett egy külön szobát, mert három napja nem alszik. Azt mondtam neki, szombaton találkozunk Burgosban.
Beloradótól nogyon esett az esö, viharos volt a szél. Harmadik napja fázom, melegre, melegségre vágyom!

Érdekes vacsim volt az út leggázosabb részét követÖ kaminonos faluban, VIllafranca montes de Oca-ban. 700 (!) méteren át szük két sávon ide-oda száguldozó teherautók mellett kellett besétálni ebbe a kis faluba.
Csináltam magamnak négy szendvicset, és egyet megettem vacsorára. Az olaszok adtak egy pohár bort, és egy tányér kenyérlevest (!). Víz + maggi kocka + két zsömle + 10 perc = kenyérleves.
Vicces volt, de legalább meleg. :) És a szálláson is meleg volt! Jót aludtam, majdnem utolsónak kelltem. Füldugó rulez.

(Ebéd 4.60EUR, bolt 7.09EUR, Albergue 6EUR)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.